Tomi naplója

Toni barátom adott egy könyvet, hogy olvassam el. Már az első néhány oldal után nagyon izgalmasnak találtam. Egyrészt mert önéletrajzi ihletésű. Nem valami kitalált történet, valami földtől elrugaszkodott sci-fi, hanem valós emberek valós problémái egy nagyon is valós világban. Egyik legnagyobb olvasmányélményem volt ez a könyv. Tele bölcs meglátásokkal, őszinte véleményekkel, olykor keserű, de értékes tapasztalatokkal. Saját következtetésem, hogy az ember egyetlen célja, hogy boldog legyen, a szeretet pedig egy eszköz ennek eléréséhez.
Ajánlom hát mindenkinek Paulo Coelho: A Zahir című könyvét. Néhány idézet a műből:

„Senkinek sem volna szabad föltennie ezt a kérdést: miért vagyok boldogtalan? Ez a kérdés magában hordja a vírust, amely mindent elpusztít. Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor hamarosan azt is megkérdezzük, mi tesz minket boldoggá. És ha az, ami boldoggá tesz minket, különbözik attól, amiben élünk, akkor vagy változtatunk a dolgokon, vagy még boldogtalanabbak leszünk.”

„…minden emberi kapcsolatban a legfontosabb a beszélgetés, de az emberek már nem beszélgetnek egymással, nem ülnek le csak azért, hogy beszéljenek és meghallgassák egymást. Színházba járnak, moziba, tévét néznek, rádiót hallgatnak, könyvet olvasnak, de alig beszélnek egymással. Ha meg akarjuk változtatni a világot, vissza kell térnünk abba a korba, amikor a harcosok leültek a tűz köré, és történeteket meséltek.”

„Bizonyára rengeteg embert ismer, akik állandóan ezt hajtogatják: »semmit sem valósítottam meg abból, amit elképzeltem, de hát ez a valóság«. Ha pedig azt mondják, hogy nem valósították meg, amit akartak, akkor tudják, mit akarnak. Ami a valóságot illeti, az csak egy történet, amit mások meséltek nekünk a világról, és arról, hogyan kell viselkednünk benne.”

„Végül megmagyarázta, hogy a szenvedés abból fakad, hogy elvárjuk, hogy úgy szeressenek minket, ahogy elképzeltük – ahelyett, hogy hagynánk, hogy a szeretet úgy nyilvánuljon meg, ahogy akar: szabadon, zabolátlanul, ereje teljében, vezetve minket, megakadályozva, hogy megálljunk.”